2019. november 13., szerda

Fotózás és ami mögötte van

Sziasztok! 
 Majdnem egy éve nem blogoltam már, pedig ötleteim mindig akadnak, csak a lustaság és az egyéb feladatok miatt ez a szegény blog mindig háttérbe szorul.
Most viszont egy új bejegyzést hoztam Nektek, fogadjátok sok szeretettel.

 Ma egy szeptemberi fotózásunkról fogok mesélni, előtte-utána képekkel, és a vicces/rosszul sikerült fotókkal, amik jó esetben nem szoktak kikerülni az internetre, de most szeretnék ezekből is mutatni Nektek néhányat, ugyanis ezek adják vissza a legjobban a fotózás hangulatát.

 Timi barátnőmmel már régóta szerettünk volna egy közös fotósorozatot. El is terveztük az egész napot, megtaláltuk a tökéletes helyszínt és izgatottan vártuk a nagy napot. A Vácrátóti arborétumba mentünk volna, ahol Miki rokona dolgozik és ott is lakik a családjával, mi pedig be tudtunk volna csatlakozni az aznapi családlátogatásra.
A fotózás reggelén azonban Miki azzal a hírrel fogadott hogy a rokon nagyon lebetegedett és nem tudunk elmenni. Hát tipikus, meglepődik ezen még valaki? :D Szerencsétlen vagyok és ez már a környezetemre is kihat xD Szegény rokon.
Rövid tanakodás után arra jutottunk hogy a fotózást így is megcsináljuk, csak a helyszín változik- hamár ennyire rákészültünk erre a napra, ne hagyjuk hogy bármi is az utunkba álljon. A szokásos helyszínt választottuk, a közeli erdőt, ami sosem okoz csalódást. Egy nagy IKEA-s szatyornyi kiegészítőt és ruhát pakoltam össze, hogy az összes tipikus goth stílusú képet elkészíthessük és ne is legyenek unalmasak a fotók.





Timiről én készítettem a fotókat, a közöseknél pedig Miki kezébe nyomtam a kamerát hogy "fotózz!" :D




Nem volt könnyű dolga velünk, mert vagy röhögtünk, vagy igazgattuk a hajunkat/ruhánkat, vagy pedig tanácstalanul ácsorogtunk és azon gondolkodtunk hogy milyen pózba vágjuk magunkat.

A fotóimon szinte sosem mosolygok, talán aki csak instagramon lát, azt gondolhatja hogy egy morcos, nagyképű valaki lehetek, de legtöbbször nagy erőfeszítést jelent hogy bevágjam a szokásos pókerarcomat. Ennek a fotózásnak a végére kifejezetten fájt az arcom a sok nevetéstől, és egyre nehezebb volt már hozni a szokásos szigorú fejet. :D



 
Timi kitalálja a következő beállást én pedig figyelek
"Ott egy elefánt! "











 Gyakorlatilag innunk sem kell hogy hozzuk az idióta formánkat, és ha a viháncolás nem lenne elég, még bukdácsolunk is és szerencsétlenkedünk.
 A következő pózok is zseniálisak, de külön kiemelném Luna fejét a második képen. Szerintem Ő sem értette mit művelünk. :D
 

 A fotózást nehezítő tényező volt az erdő, ahol a süppedős talajba és a levelek alatt megbúvó ágakba többször is majdnem elestem, Timi pedig az óriási platformjában óvatosan tipegve haladt. De a szoknyám okozta mégis a legnagyobb meglepetéseket. A tüllös anyaga miatt indokolatlanul nagy méretű botok akadtak bele, én meg nem értettem miért jön mögöttem a fél erdő... :D
Szoknya vs. erdő
Vagy valami vicces dolog történt vagy a semmin nevetünk. Bármi megeshet :D
...és mielőtt még rátérnénk a jól sikerült képekre és az előtte-utána fotókra, had mutassam be az egyik kedvencemet. Timi nagy kedvence a HIM és Ville Valo, úgyhogy az egyik képére ráphotoshopoltam :D
A fotózást követő másfél hétben rengeteget dolgoztam a képeken. Nem szoktam photoshophoz nyúlni, de rájöttem hogy a fotós felszerelésemből és amatőrségemből adódó hiányosságokat remekül kijavíthatom némi ps mágiával. Természetesen azt továbbra is elítélem mikor valaki felismerhetetlenségig átszerkeszti magát a képeken és ezzel mutat az interneten elérhetetlen példákat, úgyhogy nem kezdtem el vékonyabbra szerkeszteni magam, se szebbre, és ezentúl se fogom. Az őszinteség fontosabb számomra.
eredeti
szerkesztett


 
Kifejezetten őszi fotózást szerettünk volna szép színes őszi tájas háttérrel, de a fák még többnyire zöldek voltak,viszont a fotózás második felében találtunk egy olyan részt az erdőben ahol sok lehullott sárga levél volt, de utólag még itt is rá kellett segíteni egy kis photoshopal, hogy tökéletes legyen az összkép.
 

És most így a végére jöjjenek a kedvenc képeim:







A végére is értünk a mai posztnak. Remélem tetszett :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése